Csányi Rita (The Anahit)

Vannak tehetségkutatónak címkézett tévéműsorok. Sokan mondják, hogy ezek valójában nem is a tehetségkutatásról szólnak. Igazuk is van, meg nem is. Azért van igazuk a kritikusoknak, mert ezek elsősorban show-műsorok, melyek másodlagos feladata, hogy kitermeljék a csatornára (és annak társcsatornáira) a saját minicelebjeiket; akiket lehet majd futtatni a következő években ilyen-olyan műsorokban. És azért nincsen igazuk, mert időről-időre akadnak olyan évadok itthon, melyek ha csak egy pillanatra is, de megmutatnak zseniális, tehetséges, figyelmet érdemlő énekeseket, zenészeket.

Izgatottan vártam az idei X-Faktor évadot, és reméltem, hogy lesz legalább egy ember, akit úgy igazán tudok kedvelni. Csányi Rita személyében megérkezett, akit vártam. A válogatón saját dalát énekelte, és nem csak engem, de a zsűrit is lenyűgözte. Szerencsére felkerült az RTL Klub online felületére a videó. Újra és újra meghallgattam, és minden alkalommal elvarázsolt, amit látok, hallok. Ezért a pillanatért ültem le a tévé elé.

Ami utána történt, arra magam sem számítottam. Mert az addig ok, hogy valaki írogat dalokat, és még pofátlanul jól is énekel, de hogy már pár éve saját formációval zenél, nos, ez meglepett.

Csányi Rita (The Anahit) részletei…

James Arthur – Impossible

A zene számomra sok mindenről szól. Kikapcsolódás, elmélyülés, és elég egyértelműen a katarzis az, amivel megajándékoz. Vannak dalok, melyek évek, akár évtizedek után is képesek katartikus pillanatokat okozni. A címben említett is ilyen.

A Love Kills című dalhoz hasonlóan ez is 2013-ban lopózott be az életembe, és azóta is nagyon fontos eleme. Nem sűrűn hallgatom, de amikor igen, nos, szinte minden alkalommal elkapja a lelkem, és katartikus élményben részesít.

James Arthur – Impossible részletei…

Roberto Bellarosa – Love Kills

2013 érdekes év volt számomra. Mélyen indult, az induláshoz képest magasabban fejeződött be, év közben pedig kellőképpen hullámzott. Ebben az időszakban is a zene volt a segítségemre, hogy a nehéznek címkézhető pillanatokban megfelelő módon tudjak jelen lenni.

A TV-ben úgy elmékszem, nem néztem, de YouTube-on rápillantottam az Eurovíziós Dalfesztivál szereplőire, és találtam magamnak olyan dalt, ami elkísért az utána következő néhány hónapban.

Roberto Bellarosa még nem volt 20 éves, mikor a dalfesztivál színpadára állva elénekelte Love Kills című dalát, amit a belga emberek néhány hónappal korábban érdemesnek találtak arra, hogy képviselje őket.

Egészen biztosan nem a világtörténelem legjobb dala, de van benne valami, ami megfogott. A hangulata, a lendülete elkapott, és a nyári hónapok során újra és újra erőt tudott adni.

Roberto Bellarosa – Love Kills részletei…

Yama Buddha – Saathi

Ha létezik a Földön univerzális nyelv, akkor a zene az egyik. Mindegy, hogy hány éves vagy, hol születtél, milyen életet élsz, a zene megszólít téged, és reagálsz rá. E dal néhány héttel ezelőtt talált meg. Már nem emlékszem rá, hogy miként jött szembe velem, de nagyon megfogott.

Tényleg nem emlékszem, hogyan botlottam bele, pontosabban zenei alapjába. Számos alkalommal meghallgattam, és hagytam, hogy magával ragadjon. Kíváncsi ember vagyok. Ha valami csodát találok, szeretek a háttérnek is utánanézni. Most is így tettem.

Az eladó nevére és a dal címre kerestem Google és YouTube segítségével. Hamar találtam is infókat, de amire leltem, az kicsit meglepett. Yama Buddha-ról kiderült, hogy nepáli származású rapper. 1987-ben születt, tehát nagyjából egyidős velem. Vagyis… Nos, itt jött a következő meglepetés, de inkább döbbenet. Az úriember ugyanis már nincsen köztünk, 2017 januárjában meghalt.

Yama Buddha – Saathi részletei…