Születni nehezebb, mint meghalni

A halállal a legtöbben nehezen tudnak megbírkózni, akkor pedig, ha fiatalon vagy különösen fiatalon távozik valaki az élők sorából, még komolyabb a helyzet. Jól tudjuk, hogy minden okkal történik, így egy, az átlaghoz képest korán távozó lélek rövid életútja sem a véletlen műve.

Az okozat azonos, de más az ok

Ahogyan az élet sok dolgával kapcsolatban, a halál vonatkozásában is látható, hogy sok oka lehet. Mind földi, mind pedig szellemi értelemben. A szellemi okokat innen, földi minőségünkből lényegében képtelenek vagyunk megérteni.

Ahány lélek, annyi út, és még több lehetőség arra, hogy utak más irányt vegyenek, mint ami a tervben szerepelt. Mivel nem tudjuk, egy lélek milyen utat járt már be, és milyen út áll még előtte, nem érthetjük, hogy az átlaghoz képest korai halál milyen okra vezethető vissza.

A korai halál néhány oka

Van, hogy a megszületésig vezető 9 hónapos úton nem tud egy lélek végigmenni, idejekorán, még magzatként távozik. Ha képes is lenne megszületni, előfordul, hogy változik a képlet, melybe születne, ezért nem tudná beteljesíteni életfeladatát.

Ha csecsemőként ér véget egy emberi élet, lehet a háttérben az, hogy már kellően fejlett a lélek, és nem feltétlenül szeretné ott és akkor újra megélni azt a nehézséget, ami az emberi létezéssel jár. Az emberként való újra és újra megszületés a saját fejlődésünkről szól. Ahogyan emberi minőségünkben olykor képtelenek vagyunk szembenézni egy helyzettel, miért ne lehetnénk így lélekként is?

Előfordulhat, hogy előző életutunkat emberi minőségünkben hozott döntéseink miatt korábban fejeztük be, mint a tervben szerepelt. Ha így van, az aktuális „körben” a maradék akár csak néhány évet leéljük, és zárjuk a ciklust. Később másik testben visszatérhetünk a Földre. Ekkor már egy egész élet is előttünk állhat.

Születni nehezebb, mint meghalni részletei…

Okos mobil, hülye ember?

Ugyan már bő 15 éve léteznek okostelefonok, a többség 2007 után találkozott velük először, és az ezt követő években lett a mindennapjaink szerves része a modern okosteló. A telefon okos, sok mindenre jó, lehetőségei szinte végtelenek. Az ember ezzel együtt okosabb vagy butább lett?

Telefon, mobiltelefon, okostelefon

Ha felcsapjuk a Wikipédia vonatkozó szócikkét, láthatjuk, hogy (a világ sok más dolgához hasonlóan) nincsen egyetértés a tekintetben, hogy mit is nevezünk okostelefonnak. Az említett oldalon van egy ilyen mondat: „Okostelefonnak (angolul smartphone) nevezzük a fejlett, gyakran PC-szerű funkcionalitást nyújtó mobiltelefonokat.” Ugorjunk vissza kicsit az időben, hogy kontextusba helyezhető legyen, mit értünk PC-szerű funkcionalitás alatt.

Voltak régen a vonalas telefonok, amikkel pont annyit tudtunk csinálni, mint amire kitalálták a szerkezetet: beszélgetni. Jöttek a hordozható, majd a ténylegesen mobil megoldások, melyek a beszélgetés mellett lehetőséget biztosítottak szöveges üzenetek küldésére is. Ezt az egyszerű, de nagyszerű plusz funkciót követték a különböző mindennapi jóságok. Úgy mint ébresztő, naptár, számológép, a 2000-es évek elején kapható mobiltelefonokban pedig már voltak játékok is.

E hordozható készülék nem csak a magánember számára hasznos, az üzleti világ is megtalálhatja vele kapcsolatban a számításait. Így történhetett meg az, hogy a 2000-es évek második felében a PDA-ként ismert, leginkább üzleti felhasználásra szánt eszközök lényegében összeolvadtak az addigra már mindennapos használati tárggyá váló mobiltelefonokkal.

2005 környékén még léteztek olyan PDA-k, melyek operációs rendszerének nevében utalás volt arra, hogy ez ugyan egy PDA, de már telefonálni is lehet vele.

2007-ben Steve Jobs bejelentette, hogy az Apple a számítógépek piacán túlra is terjeszkedni fog az iPhone névre keresztelt okostelefonjuk révén. Ez a bejelentés, és amit ezek után csinált az Apple, az elmúlt 10 évben felforgatta az iparágat.

Az olyan klasszikus gyártók, mint a Nokia, Motorola belebuktak az új irányba. Az Apple, akinek releváns iparági tapasztalata nem volt, mára a mobiltelefónia profitvadásza lett. Ugyan nem ők adják el darabra a legtöbb készüléket, mégis, az iparág profitjának legnagyobb része náluk landol.

Szóval, a PDA-k tekinthetők az okostelefonok elődjének, és egy PDA pont arra lett tervezve, hogy hasonló funkcionalitást biztosítson, mint egy számítógép. A naptárunk teljeskörű kezelése, e-mailek fogadása és küldése, böngészés az interneten, különböző fejlesztőktől származó programok futtatásának lehetősége, stb, stb.

Az okosmobil egy számítógép lehetőségeit, és ma már konkrétan azzal összevethető teljesítményt rejt magában (nyilván a felsőkategóriás készülékekre gondolok). Tetszőleges fejlesztőktől származó programok telepíthetők rá, így akár egy számítógép, a felhasználójának célja mentén „okosítható”.

Okos mobil, hülye ember? részletei…

Yama Buddha – Saathi

Ha létezik a Földön univerzális nyelv, akkor a zene az egyik. Mindegy, hogy hány éves vagy, hol születtél, milyen életet élsz, a zene megszólít téged, és reagálsz rá. E dal néhány héttel ezelőtt talált meg. Már nem emlékszem rá, hogy miként jött szembe velem, de nagyon megfogott.

Tényleg nem emlékszem, hogyan botlottam bele, pontosabban zenei alapjába. Számos alkalommal meghallgattam, és hagytam, hogy magával ragadjon. Kíváncsi ember vagyok. Ha valami csodát találok, szeretek a háttérnek is utánanézni. Most is így tettem.

Az eladó nevére és a dal címre kerestem Google és YouTube segítségével. Hamar találtam is infókat, de amire leltem, az kicsit meglepett. Yama Buddha-ról kiderült, hogy nepáli származású rapper. 1987-ben születt, tehát nagyjából egyidős velem. Vagyis… Nos, itt jött a következő meglepetés, de inkább döbbenet. Az úriember ugyanis már nincsen köztünk, 2017 januárjában meghalt.

Yama Buddha – Saathi részletei…

Semmi sem vész el…

…csak átalakul. Vagy nem. Mert a minket körülvevő szemétként kezelt dolgok sajnos nem nagyon alakulnak át. No nem azért, mert nem lenne rá lehetőség, hogy másként, máshol új értelmet nyerjenek. Egyszerűen azért, mert az ember látván, hogy mekkora trágyadombot teremtett a Föld bolygóra, még mindig nem foglalkozik a kérdéssel.

Sokkolni kell

Amíg nem elég nagy a baj, vagy ahogyan mondani szokták, amíg langyos a víz, nem pedig hideg, addig tojunk arra, hogy tenni kellene valamit. Míg nem érint meg minket valamiként a halál szele, nem gondolunk arra, hogy le kellene tenni a cigit, nem kellene annyit piálni, nem kellene folyton cukrot cukorral ennünk, stb, stb.

Antoine Repessé fotósként tengeti napjait. Évekkel ezelőtt gondolt egyet, és gyűjteni kezdte az általában szemétként kezelt dolgokat, melyek között műanyag és papír egyaránt megtalálható. Semmit nem dobott ki, így 4 év elteltével komoly mennyiség (70 m3) gyűlt össze. Hogy még látványosabb, akarom mondani sokkolóbb legyen a kép, szétválogatta a dolgokat, majd fotókat készített.

Semmi sem vész el… részletei…

Egész nap a számítógép előtt ül? Jól teszi!

24 éve annak, hogy megkaptam az első számítógépemet. Azóta 50.000 óránál is többet ültem a gép előtt, így sok mindenbe belekóstoltam, és ráláttam dolgokra. Engem elvarázsolt a digitális világ egykoron is, nemhogy az, ami ma az ember kezében van. Nézzük hát, hogy mit lehet kezdeni a számítógéppel, ha nem sajnáljuk rá az időt.

Nyilván ésszel kell csinálni

A félreértések elkerülése végett, senkinek sem javaslom, hogy kövesse a példámat, és az én esetemet senki se akarja mentségként felhasználni. Ha kiszámoljuk, 50.000 óra azt jelenti, hogy átlag napi 5-6 órát számítógépeztem az év minden egyes napján. Ez az átlagember számára egészen biztosan nem normális, de én nem is vagyok átlagos.

Hajdanán a számítógépek világát jelöltem meg hivatásom terepéül, így érhető, hogy én minden egyes percet célirányosan töltöttem a gép előtt. Nekem ez befektetés volt, és mindmáig az.

A közösségi médiának és az azonnali elérésű kommunikációnak köszönhetően a kapcsolattartás is digitalizálódhat, ami veszélyeket rejt magában. Sokkal gyorsabban lett a mindennapok része a digitális világ, mint ahogyan alkalmazkodni tudtunk volna. Ezért még évtizedek fognak eltelni, mire nagyjából a helyén tudjuk kezelni a dolgokat, és megtanuljuk, hogy mennyi a „normális” mennyiségű idő, amit a gép előtt vagy a mobil nyomkodásával érdemes tölteni.

Játszani jó, játszani kell

Ma már nem biztos, hogy megállja a helyét az, hogy valaki a számítógépen első lépésként játékokkal foglalja el magát. 25 évvel ezelőtt még nem volt internet, pontosabban web, a számítógép magában állt a szobában. Akkor leginkább játszani lehetett rajta, ha még bőven az ismerkedési fázisban jártunk.

Szerettem játszani, és szerencsére sokféle játék volt már akkor is a (mai mércével megmosolyogtatóan kicsi teljesítményű) számítógépemen. Autós, mászkálós, lövöldözős, ügyességi, klasszikusok digitális változata, szóval tényleg mindenféle volt.

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb játéktípus kötötte le úgy igazán a figyelmemet, és a 2003-at követő években már szinte alig játszottam. Aztán 2007-tel megjött az okostelefonok második korszaka; tekintve, hogy okostelefonok már a 2000-es évek első felében is léteztek. Az Apple által 2008-ban a világra szabadított alkalmazásbolt (App Store) egyetlen érintésnyire hozta játékok ezreit.

Az okostelefon 2010-től visszahozta a mindennapjaimba a játékokat, de ekkor már sokkal hangsúlyosabb volt a minta, ami a megelőző 10 évben kirajzolódni látszott. Észrevettem ugyanis, hogy leginkább ügyességi és/vagy logikai játékokkal játszom, vagy ha nem is ilyennel, nagyon hasonló a végkifejlet. Arra gondolok, hogy bár játszottam, számos dolgot fejlesztettem magamban.

A logikai, ügyességi játékok révén könnyedén tanulunk meg statégiákat gyártani. Legyenek is akármilyen cuki, imádnivaló környezetbe csomagoltak (pl. Cut the Rope), ha távolabbról nézzük szerepüket, látjuk, hogy kő keményen kiképzik az agyunkat.

Helyzetfelismerés, gyors döntések, átfogó stratégia megalkotása. Ezek olyan képességek, amik a mindennapokban és a munkában is szükségesek.

Az autós játékok által a reflexek, a finommotorika fejlődik. A lövöldözős játékok révén, ha kicsit furcsán is, de megtanuljuk kezelni a bennünk lévő felszültséget, a fegyelmünk, vagy a csapatjátékos énünk fejlődik. És vannak játékok, amik arról szólnak, hogy kikapcsoljunk, hogy egyszerűen csak élvezzük a pillanatot.

Szóval a játék messze nem csak játék, nagyon is az élet maga. Tehát ne tiltsuk a gyereket, inkább keressük meg, mi van a játék mögött, és beszéljünk általa az életről.

Egész nap a számítógép előtt ül? Jól teszi! részletei…

Éltető Balaton-felvidékért Egyesület

Magyarhonban van még mit tanulnunk az összefogásról, az egymással, nem pedig az egymás ellen való küzdelemről. Olykor kellőképpen el vagyok keseredve, mert sajnos újabb és újabb helyzetekben bukik el a magyar. Vannak azért helyzetek, melyekben a remény sugara felragyog. Az egyik ilyen reménysugár az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület.

Az összefogás jó, az összefogás kell

Egy évtizede emberek maroknyi csoportja úgy gondolta, jó lenne itt a Balaton-felvidéken egymást támogatandó, a vidéket fejlesztendő összefogást kezdeményezni. A vidék 60 települése volt partner, ami azt gondolom, reményre okot adó. Azóta vállalkozók tucatjai is csatlakoztak az egyesülethez, és ha talán nagyobb léptékben nézve lassan is, de haladnak közösen egy szebb kor felé, melyben egymásért és nem egymás ellen teszünk.

A közösség ereje

Az összetartó, egy célért tenni akaró közösség az egyik legfontosabb dolog, amit adhat egy vállalkozásnak az egyesület. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ennek az országnak a kitörési pontja az összefogás. Tanulnunk kell még, de az Éltetőhöz hasonló szervezetek lehetőséget biztosítanak arra, hogy mindennapjaink része legyen e tanulási folyamat.

2018-ban 59 település egysége egy szűkebben értelmezett, idegenforgalmi és belföldi turizmus szempontjából aktív régióban, alapnak kiváló. Ha vállalkozásoddal e közösség tagja leszel, egy potenciáljában erős kötelékbe fogsz tartozni.

Éltető Balaton-felvidékért Egyesület részletei…